Baranyai iskolák a Tanácsköztársaság idején

Niklai Patrícia Dominika

A Tanácsköztársaság rövid fennállása alatt (1919. március 21. – augusztus 1.) alapjait tekintve szervezték át az oktatásügyet. Az egyházak befolyását igyekeztek csökkenteni, ez az iskolák életében oly módon jelent meg, hogy ideológiai alapon vallássemlegesség megvalósítására törekedtek. Ennek érdekében az iskolákat – nemcsak a felekezetek által fenntartott intézményeket, hanem ugyanúgy a községi, a társulati és a magán fenntartású iskolákat is – államosították, a nevelés terén elsődleges szerepet az államnak szántak. A Forradalmi Kormányzótanácsot és a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot ekkor felváltó Közoktatásügyi Népbiztosság számos intézkedést tett a közoktatási intézmények állami átvétele, a vallás kiszorítása iránt. Ennek keretében a tanítókat igyekeztek kommunista szellemben átnevelni, a papokat, apácákat és szerzeteseket tanítóként akkor alkalmazták tovább, ha ők világi személyeknek nyilvánították magukat. Az államosítás mellett az oktatási rendszer problémáit radikális ütemű megoldásokkal, azonnal szerették volna megoldani, ez pedig több esetben elnyerhette a tanítók támogatását, akiknek nagy többsége – fórumaikon előadottak szerint – alapvetően elégedetlen volt korábbi (anyagi és társadalmi) helyzetével.

A rendszer bukását követően éles politikai váltás következett be, a hangsúly a vallásos nevelésen még élénkebben jelentkezett, mint a Tanácsköztársaságot megelőzően. Ennek megfelelően a Tanácsköztársaság intézkedéseit támogató, vagy legalábbis azt kiszolgáló tanítók kivizsgálása elengedhetetlennek bizonyult. E fegyelmi eljárások iratai részletesen fennmaradtak a Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltárában, a Baranya megyében lezajlott eseményekről, a helyi intézkedésekről ezek feltárásával kaphatunk részletesebb képet. A vizsgálat alá vont tanítók történetein keresztül bontakozik ki a baranyai iskolák mindennapi működése a Tanácsköztársaság idején.


Szekció: Szekcióelőadások 4. / Régi jog