Fejlődés során az agy dinamikus átalakulási folyamatokon megy keresztül, és ebben az időszakban különösen érzékeny a környezeti hatásokra. A gyermekkori averzív szociális környezet, mint a bántalmazás elszenvedése vagy a szociális elhanyagolás, rendellenességeket okozhat az idegrendszer fejlődésében, ami felnőttkorban pszichiátriai zavarok megjelenéséhez vezethet. Kutatásaink során egy egérmodellen keresztül vizsgáltuk a gyermekkori elhanyagolás viselkedésbeli és idegrendszeri hatásait. Idegrendszeri vizsgálataink a mediális prefrontális kéregre és az itt lévő parvalbumin gátlósejtekre összpontosultak. A mediális prefrontális kéreg a szociális viselkedés egyik fő szabályozó agyterülete, és érése fiatal felnőttkorban is tart, ezért az averzív környezeti hatásokra fokozottan érzékeny. A parvalbumin gátlósejtek pedig fontos szerepet játszanak az agykéreg érési folyamataiban.

Kutatócsoportunk a gyermekkori elhanyagolás vizsgálatára a szociális izolációs egérmodellt alkalmazza. Ennek során hím egereket 3 hetes korban elválasztunk az anyától, majd szociálisan (4 állat dobozonként) vagy izoláltan (1 állat dobozonként) tartjuk őket 6 héten keresztül, felnőttkorig. Felnőttkorban több viselkedésteszten keresztül figyeltük meg az izoláció viselkedésbeli hatásait, majd a mediális prefrontális kéregben vizsgáltuk az egyes alrégiók sejtaktivitását és a parvalbumin gátlósejtekre érkező bemeneteket. Eredményeink szerint izoláció hatására a szociális viselkedésben zavarok következnek be: megnő a defenzív viselkedésformák aránya és megjelenik a kóros agresszió. Izolált állatoknál a mediális prefrontális kéreg eltérő sejtaktivitás-mintázatot mutat a szociális állatokhoz képest, emellett a parvalbumin gátlósejtekre több általános bemenet, ezen belül több serkentő bemenet érkezik. Összefoglalva, eredményeink szerint a szociális izoláció a mediális prefrontális kéreg hálózati működésében zavarokat idéz elő, és ez hozzájárulhat a felnőttkorra megjelenő abnormális szociális viselkedéshez.