Toksŏng 獨聖, a „magányos szent” ábrázolásai gyakran láthatók Korea buddhista kolostoraiban. A szerzetesi ruhát viselő idős remete ábrázolásait gyűjtve arra a kérdésre, hogy miért is magányos, a helyiek és a szerzetesek is gyakran azt válaszolják, hogy egyedül van, nincs felesége. De miért jelenik meg ilyen magyarázat egy buddhista szerzetesről egy olyan helyen, ahol a buddhista szerzeteseknek az ilyen ábrázolások készítésének idején hagyományosan cölibátusban kellett élniük?

Erről az értelmezésről úgy vélik, hogy a Chosŏn kor (1392 −1910) hivatalos ideológiájának, a konfuciánus gondolkodásnak a hatását tükrözi, ám valószínűbb, hogy ezeket az állításokat általában a 20. század eleje után tették, amikor a koreai buddhista vallási élet képe jelentősen megváltozott a japán gyarmati időszakban. A japán megszállás időszakában nyilvánosan is megjelent az a lehetőség, hogy a buddhista szerzetesek házasodjanak és családot alapítsanak, amely szokás Japánban már a Heian időszakban (794−1185) is bevett szokás volt, és a Meiji korszakban újra általánossá vált egy 1872-ben hozott rendeletnek megfelelően, amelyben megengedték a buddhista szerzeteseknek a házasságot, a családalapítást és a húsevést. E lehetőség megjelenésével a hagyományosan cölibátusban élő koreai szerzetesek előtt kirajzolódott egy másik alternatíva, és elkezdődtek a viták arról, hogy mely életforma követése lenne célravezető. A dilemmát, hogy mely alternatívát válasszák a koreai szerzetesek, a szakirodalomban általánosan úgy magyarázzák, mint választást a modernizáció, de egyben a gyarmatosító hatalommal való szorosabb kapcsolat vagy pedig a kemény vonalas nacionalizmus között. Azonban ha alaposabban megvizsgáljuk ezt a kérdést, kirajzolódik egy sokkal árnyaltabb kép, hogy mi is vezethette a hagyományosan cölibátusban élő koreai szerzeteseket a 20. század elején arra, hogy egyre többen vállalták fel a házas életformát. A ma újra a cölibátust ideálnak tekintő legnagyobb rend által dominált kutatások leegyszerűsített és a szakirodalomban sokat hangoztatott nézetei mellett, az ideológiai és vallási megfontolásokon túl kimutatható, hogy számos más, néha sokkal prózaibb körülmény is szerepet játszott a szerzetesi házasságok adott időszakokban való növekedésében, illetve csökkenésében.